Intézményi hírek

A „Remény Zarándokai” táborban vettek részt a Kamilliánus Kolostor által fenntartott Szent Kamill Rehabilitációs Központ lakói. Hagyományteremtő szándékkal rendeztük meg a Tiszáninneni Református Egyházkerülethez tartozó Dédesi és Bántapolcsányi Református Egyházközséggel közösen augusztus 27-30 között a gondozottak és a fiatalok számára a tábort.

A négy napos tábornak a Bántapolcsányi Református Egyházközség temploma mellett lévő “Magvető missziós műhely” adott otthont. A szállásunk a Bánvölgye Élménytáborban Dédestapolcsányon volt.

Táborunk fő célja, hogy a fiataljaink új, természetközeli helyen tapasztalhassák meg az egymásra figyelés, gondoskodás, önfeledt játék örömét, mindezt az idei jubileumi év „Remény Zarándokai” mottójára hangolva. A kreatív foglalkozásokat a Református Egyházközségben szolgáló lelkész házaspár Tózsa-Bánfalvi Gábor és a hitoktató Tózsa-Bánfalvi Gáborné álmodták és valósították meg. A mozgásos, illetve ügyességi játékokat pedig a Szent Kamill Rehabilitációs Központ munkatársai Tóth Ildikó, Dévai-Kostyál Katalin és Székely Annamária vezették.

Szerdán, még a reggeli fáradtság hatása alatt, de izgalommal telve ültünk autóba és indultunk el Dédestapolcsány irányába. Megérkezve elfoglaltuk a szállásunkat a Bánvölgye Élménytáborban és ebéd után sietősen indultunk tovább a „Magvető missziós műhelybe”, ahol az időnk legtöbb részét töltöttük. Miután megismerkedtünk a helybéli fiatalokkal, önkéntesekkel szebbnél-szebb fonalak kerültek elő és egy különleges technikát megtanulva készíthettünk karkötőket, a helyi gyülekezet vezetőinek segítségével. Ezt sok érdekes mozgásos és ügyességi játék követte, mely a hosszú út után jól esett mindenkinek. Mindig az az idő repül el a leggyorsabban, amelyet kitölt a jókedv és a nevetés, ez most sem történt másképp. Vacsoráztunk és visszatértünk a szállásunkra, ahol az interaktív nap után hamar elcsendesedtünk.

Csütörtökön nem okozott problémát a korán kelés, mert mindannyian vártuk, hogy mit hoz számunkra az új nap. Ébredés után rögtön autóba szálltunk és pár kilométer megtétele után, már ott is voltunk a Magvetőbe. A közös reggelit követően megújult energiával fogtunk hozzá az aznapra tervezett programokhoz. Míg a fiatalok könyvjelzőket készítettek, mi a vetélkedővel készültünk elő, ahol a csapatmunka, az egymásra-figyelés és a bizalom elengedhetetlen volt, így a táborozók megtapasztalhatták, milyen könnyű, vagy olykor mennyire nehéz ráhagyatkozni a társunkra. Délután folyamán igyekeztünk átadni a fiataloknak a jubileumi év mottójának lényegét, ezért útra keltünk a Lázbérci víztározóhoz, amelyet a helyiek „Lázbérci tóként” emlegetnek. A hosszú séta során lehetőségünk nyílt szemlélődni, olyan pillanatokat megragadni, amelyek csak nekünk szóltak. Az erdő, a víz, a sok pillangó, a nagy forróságban jóleső szellő, mind azt éreztette velünk, hogy fentről figyel ránk az Isten és átölel a teremtett világ minden gyönyörűségével! A séta után már csak a vacsora volt hátra, majd visszamentünk az Élménytáborba, ahol nyugovóra hajthattuk fejünket.

Eljött az együtt töltött időnk, a tábor utolsó napja is. Már mindannyiunkon érződött a fáradtság, és a tűző Nap sugara ezúttal nem esett jól senkinek, így egy hirtelen ötletből fakadóan „vizes-lufit” játszottunk. Ebben a játékban is fontos szerepe volt az egymásba vetett bizalomnak, mert rá kellett hagyatkoznunk társainkra, csak úgy tudtuk teljesíteni a feladatot. A délelőtt folyamán még bemutatták nekünk a Bántapolcsányi Református Templomot, aztán kezdődhetett az esti tábortüzes „kerti-party”, palacsintával, szalonnasütéssel, sok énekléssel és gitárszóval. A Holdsarló sárga fénye jelezte nekünk, hogy eljött a búcsú ideje, így elköszöntünk a helyi fiataloktól és utunk az Élménytáborba vezetett, ahol kipihentünk magunkat és erőt gyűjtöttünk a másnapi visszaútra.

A szombat reggelünk már csak az indulásról és újra a búcsúzásról szólt. Búcsúztunk a sok jó embertől, akik befogadtak minket, búcsúztunk a helytől, mely elvarázsolt bennünket, bármerre jártunk. És bár idegenekként érkeztünk szerda délben, most barátokként hagyhattuk el a tábor helyszínét, megkoronázva múló nyarunkat, remélve abban, hogy jövő nyáron újra visszavár bennünket ez a varázslatos hely és barátaink is, mert „Együtt még szebb!”

A tábor a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. EKCP-KP-1-2025/2-000366 számú pályázata és a Szent Kamill Rehabilitációs Központ támogatásával valósult meg. A tábor helyszínét a helyi Református Egyházközség biztosította, a Dédestapolcsány-i Önkormányzat, valamint a Dédesi és Bántapolcsányi Református Egyházközségek támogatták.

Székely Annamária